Egri csillagok – Erdély Ma – 2006-07-31

Már megszoktuk, hogy Csíksomlyó nyergének Hármashalom-oltára egyre gyakrabban ad otthont a nagyszabású magyar történelmi vagy egyházi jellegű színpadi produkcióknak. Ezáltal a rockoperák, musicalek és zenés-táncos előadások műfajilag egyfajta többletet kapnak, hisz a szakrális tér és a zarándoklatszerű tömeges kivonulás sajátossá teszi a produkció itteni bemutatását.

Az Agria Nyári Játékok rendezvénysorozat szervezői erről már a korábbi nagy zenés művek előadásakor meggyőződtek, és már 2004 óta tervezgették, hogy Csíksomlyó nyergében is előadják az Egri csillagok történelmi musicalt. A Gárdonyi Géza regénye nyomán létrejött zenés-énekes színpadi mű bemutatása volt a hétvége nagy erdélyi eseménye. Már a péntek esti, teljes értékű főpróbát is több száz néző kísérte figyelemmel, a szombat esti erdélyi ősbemutatón pedig a nézők száma az ötvenezret is meghaladta.
A Várkonyi Mátyás, Béres Attila és Moravecz Levente produkciója a korábbi tömegjelenetes, fény- és hanghatású rockoperáktól eltérően műfajilag más volt. Egy szikrázó kardok, tűzjátékok és ágyúdörgések tűzdelte musicalt, próza és dal kettőst kapott a közönség. Eger várának védelme, a magyar történelem 1552-es csatája és az aköré szőtt Gárdonyi-cselekmény elevenedett meg a Hármashalom-oltár színpadán. A rendezői elképzelés mintegy kerettörténetbe helyezte Dobó István (Kelemen Csaba), Bornemissza Gergely (Halmi Zoltán, Gergő szerepében Pintér Kristóf) és Vicuska (Kascsák Dóra és Farkas Vera) illetve az amulettjéhez ragaszkodó Jumurdzsák (Tunyogi Péter) legendáját. Először a börtönéletben megkeseredett Dobót és az őt meglátogató felnőtt Gergőt láttuk, akiknek baráti beszélgetésük elevenítette fel az Egri vár dicső diadalmát, az elmúlt évtizedeket. “Láncon viszik a magyart Konstantinápolyba” – felkiáltással találtuk magunkat a törökdúlta magyar időkben.
Gergő és Vicuska gyermeki barátságából kifejlődő szerelmi történet, az ármánykodó török és az ellenálló magyar, az ellenségeskedésen felülkerekedő anyai szeretet, az összefogás és kitartás – ezek a vezérgondolatok uralták Csíksomlyó nyergét szombat este. A közönség egy-egy fordulatosabb jelenetnél tapssal fejezte ki tetszését, a minden porcikáját megrázó cigány Sárközi (Rácz János) mókás dalait rendszerint taps kísérte. A végső nagy csata az asszonyok fegyverragadásának, a vitézek, Ceceyné és Dobó hazafias helytállásának dicső jutalmával zárult. A Kissomlyó-hegyen elhalványuló, Eger vára alatt gyújtott kifüstölőtüzek hirtelen kialvása már jelezte a török visszavonulást és magyar győzelmet.

Bár a baljós törökuralom kifejezésére rendezői fogásból elhangzott Csíksomlyó neve kissé kakukktojás volt a prózai szövegben, a produkció végén Ceceyné történelmi szerepéből kilépve Saárossy Kinga jelenünkről szóló gondolatai zárták a produkciót:
„Üzenettel jöttünk. A hit, remény és szeretet üzenetével.
Hit abban, hogy az összefogás eredményre vezet. Hit önmagunkban, hit testvéreinkben.
Remény a magyar nemzet felemelkedésében.
Hogy mások érzékenységének megsértése nélkül kezet nyújthatunk egymásnak.
Szeretet, amely összefűz bennünket, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély, Székelyföld és az anyaország magyarjait.
Hisszük, bízzuk és reméljük, hogy Székelyföld autonómiatörekvései mihamarabb beteljesülést nyernek. Ehhez az kell, hogy mindenki nap mint nap megtegye, amit tud, lelkiismerete szerint.”

Antal Ildikó
Fotók: Csúcs Mária