Egri csillagok – KRÓNIKA erdélyi magyar közéleti napilap 2006-07-31

Nagy sikert aratott Csíksomlyón az Egri csillagok című musical erdélyi ősbemutatója
Nem könnyű felbecsülni, hány nézője volt az egri Agria Nyári Játékok társulat előadásának, de szombaton este, naplemente előtt már legalább húszezres tömeg gyűlt össze a csíksomlyói Nyeregben, és beláthatatlan volt a még fölfelé igyekvők sora.

Bár sokan esernyővel érkeztek, alaptalannak bizonyult az aggodalmaskodás, hiszen  mintegy megrendelésre  tiszta volt és maradt az égbolt ezen a sokak számára maradandó emlékű estén. Az egri művészek már több éve játsszák a produkciót, amelyet ezúttal a Hargita népi együttes táncosaival együtt adtak elő. A mintegy százötven fős csapat látványos csatajelenetekkel kápráztatta el a nézőket.
Mintha ez is forgatókönyvhöz tartozott volna, fél tízkor a csíksomlyói színpad bal oldalánál előbukkant a török lobogó szimbóluma, a félhold, és elkezdődött az Egri csillagok című musical. A távvezérlésű mikrofonok kezdeti recsegését a hang-technikusok néhány perc alatt megszüntették, s az elkövetkezendő két és fél órában – ahogy mondani szokás – úgy szólt a dal, akár a lemezen. A Magyarországon már több éve színpadra állított produkció dalai mára slágereknek számítanak, most az erdélyi közönségen is „tesztelhette” ezeket az egri Agria Nyári Játékok társulata. A somlyói közönség hamar ráhangolódott a musical dallamvilágára, szinte minden szám nyílt színi tapsot kapott. A forgatókönyv írói nem sokat változtattak Gárdonyi Géza világhírű regényének cselekményén, csupán annyit, hogy a harminchárom napos ostrom történései Dobó István és Bornemissza Gergő visszaemlékezése alapján elevenednek meg, a hősi végvári küzdelem után harminc esztendővel.
A mintegy százötven fős stáb gondoskodott arról, hogy látványosságokban se legyen hiány. A táncosok alakításán kívül a csatajelenetek kötötték le leginkább a nézők figyelmét. Nem volt veszélytelen a harci „játék”, mivel a küzdők nemcsak mímelték a bajvívást, a kardok a szó szoros értelmében szikráztak a színpadon. A harcból a lovas íjászok és kardforgatók is derekasan kivették a részüket, néhányuk az ősmagyarok egykoron rettegett hátrafelé nyilazását is bemutatta. Az ágyúszót utánzó petárdák dörrenései csak a lovakat riogatták, de nem történt baleset, az egyetlen megbokrosodott állatot is hamar megzabolázták a lovászok. Érdekes rendezői megoldás volt Jumurdzsák és Dobó várkapitány beszélgetése: Dobó a színpadról szólt, míg a török a reflektorok kereszttüzében, a színpad mögötti magaslatról, a kápolna mellől „kiabált be” a várba.
Mivel egy érett és nagyon jól összehangolt csapat művészi produkciójáról van szó, talán nem lenne méltányos kiemelni egyes színészek teljesítményét, de a közönség reakciójának alapján mindenképpen említésre méltó a cigány Sárközit alakító Rácz János, a Jumurdzsák alakját megformáló Tunyogi Péter, és a Ceceynét játszó Saárossy Kinga ének- és tánctudása. A címben is említett, befejező dal soraival a szerzők újrafogalmazták a végvári vitézek ötszáz évvel ezelőtti, akkor meddő fohászát: „Nézz ránk Európa,/ Állj mellénk a harcban,/ Érted is küzdünk,/ Ha védjük a magyar hazát.” Nemzeti imádságunk és a Székely himnusz eléneklése után az egriek nevében Saárossy Kinga így szólt a csíksomlyói közönséghez: „Üzenettel jöttünk: a hit, a remény, és a szeretet üzenetével. Hit önmagunkban, hit testvéreinkben, hit az összetartozás erejében. Remény a magyar nemzet felemelkedésében. Remény, hogy mások érzékenységének megsértése nélkül kezet nyújthassunk egymásnak. Szeretet, mely összefűz bennünket: Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély és az Anyaország magyarjait.” Éjféltájban, a csillagfényben zárt sorokban hazafelé indult a tömeg, és elkísérték őket Dobó kapitány utolsó szavai: Terülj fölénk oltalmazó ég, tekintsetek reánk, egri csillagok.
Jakab Lőrinc